Spencer (1820-1903)
Spencer organikus szociológiájában a társadalom mint szuperorganizmus van jelen -melynek megfelelően biológiai alapokra építette fel szociológiáját. A szociológia tudományát, mint az anyag egy bizonyos területén való haladását definiálja. A világot törvények szabályozzák (és ez másképp érvényesül mind a halaknál, mind a politikusoknál). A legáltalánosabb törvény a fejlődés törvénye.
(A fejlődés törvénye) A fejlődés az anyag összpontosulása és a mozgás szétszóródása, melynek során az anyag egy diszkrét homogenitásból egy szerves heterogenitásba megy át. Egy szervezet annál fejlettebb, minél sokfélébb részei vannak, amelyek össze vannak egymással rendezve.
A tudományos elmélet két részre oszlik:
a., ami megismerhető
b., ami megismerhetetlen
Megismerés: a legközelebbi nem fogalom definiálása.
A folyamatok lehetnek végesek és végtelenek.
Végtelen folyamat: ha az utolsó tagot nem tudom meghatározni, mert nem az utolsó. Így nem tudunk biztos ismeretre jutni a világról (Kant: magánvaló).
Véges folyamat: a világmindenség végéből lenézünk a végtelenbe, ez a semmi, tehát innen sem ismerhetünk meg semmit.
A szociológia alapelvei:
1., A szociológia tényei: a „primitív” ember sajátosságai (lelki-fizikai) – az ember vizsgálata – kezdetleges emberben félelem a túlvilágtól – vallás – intézményesülés. Félelem a másik embertől: politikai intézmények fejlődnek ki.
2., A szociológia indukciói: a tényekről következtetések levonása. Egyre újabb és bonyolultabb kombinációkat hoznak létre a társadalmak – a szociológus indukció révén nézi ezeket a természet törvényeire vonatkoztatva, s a következő analógiákkal él:
- anorganikus (élettelen)
- organikus
- szuperorganikus (megatársadalmak)
Az organizmus a tudatban egy helyen összpontosul, ezzel szemben a társadalomban a tudatok szét vannak szóródva. A központosítás nem jó. A társadalomban a rendszerelmélet alapján 3 nagy szervrendszer működik:
1., fenntartó rendszer: szervezet, amelyből anyagot von el hogy önmagát reprodukálja (termelők)
2., szétosztó rendszer (utak, közlekedés)
3., szabályozó rendszer: gyors (kormányzat), lassú (pénzügyi csoportok, bankok)
Hogyan fejlődnek a társadalmak, és mi jellemzi őket? Spencer szerint két fejlődési stádium van: 1., millitáns vagy katonai (premodern)
2., industrial-ipari (modern).
1., Megnő a katonaság szerepe, ez határozza meg a belső szerveket. Eszményei: a hősiesség, önfeláldozás, "egy mindenkiért…" (pl.: Spárta, Oroszország). Szervező elvük a kényszer. Magukba olvasztják az egyéniséget, „csordásítanak”. A központosított államnak az egyén ki van szolgáltatva, a civil szerveződéseket elfojtják. A munka kényszer hatására történik, és az ellenőrzés mindenüvé kiterjed (orwelli kép, mint az 1984-ben). Önállótlan, nacionalista emberek jellemzik. A katonaság szerepe kapcsán gondoljunk Nietzsche Korszerűtlen elmélkedések c. művére, vagy Friedrich Spielhagen regényeire, melyek a következő képet festik le a bismarcki Németországról, ahol az egyetemi tanár és a borügynök névjegyén egyaránt a tartalékos hadnagy az igazi rang.
2., Szerződésre épül, egymással, mint egyenlőkkel. Konszenzusra törekednek, szabadság van, nagy a mobilitás. Racionális, okoskodó emberek jellemzik (pl.: Anglia, USA). Védelmezik az állampolgár individualitását, és a civil szervezeteket.
Tehát a társadalmi fejlődés útja a katonai társadalmak egyszerű homogenitásától az ipari társadalmak komplex heterogenitásáig vezet. A katonai társadalmakban az öröklött státus uralkodik, míg az ipariban a szabad szerződés. A leghelyesebb a laissez faire elv alkalmazása, mivel a társadalmi szabályozás ellustít, gyengíti az adott országot a nemzetközi versenyben.
Természeti analógiák hatják át a szociológiát. A piac garantálja a gazdaság harmonikus fejlődését, szelektál a piacképes javakon keresztül.
1., föld
2. tőke
3., munkaerő
Abból még csak baj lett, ha az állam beavatkozott a gazdaságba. Spencer kapcsán az alábbi fogalmak tisztázásra szorulnak:
Evolucionizmus: szintén a felvilágosodás szellemi öröksége a vallás és a teológia ellen – mint a pozitívizmus-. Kiindulópontja hogy az életet nem teremtették, hanem keletkezett, és öntörvényei szerint fejlődik. E törvények a természeti törvények. Az ember a legfejlettebb élőlény. Az emberi kultúra és a társadalmak ugyancsak-e szerint fejlődnek.
Darwinizmus: a fajok (eredete) a természetes kiválasztódás útján alakultak ki, a létért folytatott küzdelemben az előnyhöz jutott fajták fennmaradása által. A természetben állandó harc folyik a létért, és ez a küzdelem egy szelekciót eredményez: ez a természetes kiválasztódás.
Darwin és Spencer evolúciós felfogása közti különbség az alkalmazkodás megítélésében rejlik: Darwinnál az alkalmazkodás spontán és véletlenszerű, míg Spencernél tökélesedés. „… a haladás nem véletlen, s nem is az emberi célkitűzésből vagy szándékból fakadó folyamat, hanem elkerülhetetlen és jótékony szükségszerűség…”(Spencer, Somlai Péter kiemelése). Spencer már Darwin előtt írt az evolúcióról, Lamarck hatására (lamarckizmus: a szerzett tulajdonságok örökölhetőségébe vetett hit).
A társadalmi csoportok, szervezetek is ugyanúgy adaptálódnak, mint a sejtek vagy az élő szervezetek. Az adaptáció főbb mechanizmusai: belső differenciálódás, integráció.
Funkcionális differenciálódás (munkamegosztás elve Spencernél): „Az egyszerű törzsek és a fejlődés korai szakaszát jelképező törzsi csoportosulások esetében olyan emberekkel találkozunk, akik egyszerre varázslók, papok, jósok, ördögűzők és gyógyítók… A társadalmi integráció előrehaladtával azonban mind funkciójuk, mind rangjuk differenciálódik.” (Spencer, Somlai Péter kiemelése). A vallási, politikai, katonai funkciók megjelenése, majd osztódása, a törzseken belül, majd az államszervezet kialakulása.
Spencer individualista (utilitarizmusból), és liberális.
Utilitarizmus: Benthamtól ered. Haszonelvűség, mindent az örömhöz és a fájdalomhoz mér. Csak az egyén valóságos, minden egyéb (törvények, eszmék) mesterséges képződmény. Ebből következik a módszertani individualizmus.
2. H. Spencer, A katonai és iparos társadalomnak szociológiája. Bp. Új Magyarország. 1919.
3. H. Spencer, A szociológia alapelvei. In: A szociológia története. 1917. I-II-III. köt. 119-188. old.
(A fejlődés törvénye) A fejlődés az anyag összpontosulása és a mozgás szétszóródása, melynek során az anyag egy diszkrét homogenitásból egy szerves heterogenitásba megy át. Egy szervezet annál fejlettebb, minél sokfélébb részei vannak, amelyek össze vannak egymással rendezve.
A tudományos elmélet két részre oszlik:
a., ami megismerhető
b., ami megismerhetetlen
Megismerés: a legközelebbi nem fogalom definiálása.
A folyamatok lehetnek végesek és végtelenek.
Végtelen folyamat: ha az utolsó tagot nem tudom meghatározni, mert nem az utolsó. Így nem tudunk biztos ismeretre jutni a világról (Kant: magánvaló).
Véges folyamat: a világmindenség végéből lenézünk a végtelenbe, ez a semmi, tehát innen sem ismerhetünk meg semmit.
A szociológia alapelvei:
1., A szociológia tényei: a „primitív” ember sajátosságai (lelki-fizikai) – az ember vizsgálata – kezdetleges emberben félelem a túlvilágtól – vallás – intézményesülés. Félelem a másik embertől: politikai intézmények fejlődnek ki.
2., A szociológia indukciói: a tényekről következtetések levonása. Egyre újabb és bonyolultabb kombinációkat hoznak létre a társadalmak – a szociológus indukció révén nézi ezeket a természet törvényeire vonatkoztatva, s a következő analógiákkal él:
- anorganikus (élettelen)
- organikus
- szuperorganikus (megatársadalmak)
Az organizmus a tudatban egy helyen összpontosul, ezzel szemben a társadalomban a tudatok szét vannak szóródva. A központosítás nem jó. A társadalomban a rendszerelmélet alapján 3 nagy szervrendszer működik:
1., fenntartó rendszer: szervezet, amelyből anyagot von el hogy önmagát reprodukálja (termelők)
2., szétosztó rendszer (utak, közlekedés)
3., szabályozó rendszer: gyors (kormányzat), lassú (pénzügyi csoportok, bankok)
Hogyan fejlődnek a társadalmak, és mi jellemzi őket? Spencer szerint két fejlődési stádium van: 1., millitáns vagy katonai (premodern)
2., industrial-ipari (modern).
1., Megnő a katonaság szerepe, ez határozza meg a belső szerveket. Eszményei: a hősiesség, önfeláldozás, "egy mindenkiért…" (pl.: Spárta, Oroszország). Szervező elvük a kényszer. Magukba olvasztják az egyéniséget, „csordásítanak”. A központosított államnak az egyén ki van szolgáltatva, a civil szerveződéseket elfojtják. A munka kényszer hatására történik, és az ellenőrzés mindenüvé kiterjed (orwelli kép, mint az 1984-ben). Önállótlan, nacionalista emberek jellemzik. A katonaság szerepe kapcsán gondoljunk Nietzsche Korszerűtlen elmélkedések c. művére, vagy Friedrich Spielhagen regényeire, melyek a következő képet festik le a bismarcki Németországról, ahol az egyetemi tanár és a borügynök névjegyén egyaránt a tartalékos hadnagy az igazi rang.
2., Szerződésre épül, egymással, mint egyenlőkkel. Konszenzusra törekednek, szabadság van, nagy a mobilitás. Racionális, okoskodó emberek jellemzik (pl.: Anglia, USA). Védelmezik az állampolgár individualitását, és a civil szervezeteket.
Tehát a társadalmi fejlődés útja a katonai társadalmak egyszerű homogenitásától az ipari társadalmak komplex heterogenitásáig vezet. A katonai társadalmakban az öröklött státus uralkodik, míg az ipariban a szabad szerződés. A leghelyesebb a laissez faire elv alkalmazása, mivel a társadalmi szabályozás ellustít, gyengíti az adott országot a nemzetközi versenyben.
Természeti analógiák hatják át a szociológiát. A piac garantálja a gazdaság harmonikus fejlődését, szelektál a piacképes javakon keresztül.
1., föld
2. tőke
3., munkaerő
Abból még csak baj lett, ha az állam beavatkozott a gazdaságba. Spencer kapcsán az alábbi fogalmak tisztázásra szorulnak:
Evolucionizmus: szintén a felvilágosodás szellemi öröksége a vallás és a teológia ellen – mint a pozitívizmus-. Kiindulópontja hogy az életet nem teremtették, hanem keletkezett, és öntörvényei szerint fejlődik. E törvények a természeti törvények. Az ember a legfejlettebb élőlény. Az emberi kultúra és a társadalmak ugyancsak-e szerint fejlődnek.
Darwinizmus: a fajok (eredete) a természetes kiválasztódás útján alakultak ki, a létért folytatott küzdelemben az előnyhöz jutott fajták fennmaradása által. A természetben állandó harc folyik a létért, és ez a küzdelem egy szelekciót eredményez: ez a természetes kiválasztódás.
Darwin és Spencer evolúciós felfogása közti különbség az alkalmazkodás megítélésében rejlik: Darwinnál az alkalmazkodás spontán és véletlenszerű, míg Spencernél tökélesedés. „… a haladás nem véletlen, s nem is az emberi célkitűzésből vagy szándékból fakadó folyamat, hanem elkerülhetetlen és jótékony szükségszerűség…”(Spencer, Somlai Péter kiemelése). Spencer már Darwin előtt írt az evolúcióról, Lamarck hatására (lamarckizmus: a szerzett tulajdonságok örökölhetőségébe vetett hit).
A társadalmi csoportok, szervezetek is ugyanúgy adaptálódnak, mint a sejtek vagy az élő szervezetek. Az adaptáció főbb mechanizmusai: belső differenciálódás, integráció.
Funkcionális differenciálódás (munkamegosztás elve Spencernél): „Az egyszerű törzsek és a fejlődés korai szakaszát jelképező törzsi csoportosulások esetében olyan emberekkel találkozunk, akik egyszerre varázslók, papok, jósok, ördögűzők és gyógyítók… A társadalmi integráció előrehaladtával azonban mind funkciójuk, mind rangjuk differenciálódik.” (Spencer, Somlai Péter kiemelése). A vallási, politikai, katonai funkciók megjelenése, majd osztódása, a törzseken belül, majd az államszervezet kialakulása.
Spencer individualista (utilitarizmusból), és liberális.
Utilitarizmus: Benthamtól ered. Haszonelvűség, mindent az örömhöz és a fájdalomhoz mér. Csak az egyén valóságos, minden egyéb (törvények, eszmék) mesterséges képződmény. Ebből következik a módszertani individualizmus.
Irodalom
1. Herbert Spencer, Alapvető elvek. Bp. Grill. 1909.2. H. Spencer, A katonai és iparos társadalomnak szociológiája. Bp. Új Magyarország. 1919.
3. H. Spencer, A szociológia alapelvei. In: A szociológia története. 1917. I-II-III. köt. 119-188. old.
